Geszti és a kultúrgettó

A közösségi videoklip és az online újságírás Geszti nyilvánvaló sértettségében nevezi kultúrgettónak egy online lap hasábjain (!) az online újságírás olyan centrumait, mint az Index vagy a 444. Emberileg érthető: aki alkot, az sikerre vágyik, magas nézettségre, teljesítményét elismerő kritikára. Geszti Péter nyilvánvalóan úgy gondolta, hogy a Hungarian in Europe című – Sting zenéjére, a Gringo Sztár hangjaira és az utóbbi években külföldre “tántorgott” félmillió magyar video kockáira – elővezetett produkciója érdemes a közönség, a közösség elismerésére. De Geszti hiába várta az online média elismerő szavait, mondjuk a témaválasztás aktualitása, a valós közéleti-társadalmi probléma felmutatása, a korszerű “közösségi videoklip” létrehozása okán a social, a közösségi jelző divatjának kellős közepén. Ehelyett fikázást kapott. Persze, ezen nincs miért csodálkoznunk, hiszen az újságírást, s így az online újságírást is (főként a bulvár felé hajló klaviatúra ütögetést) erősen meghatározza a negativitás törvényszerűsége! (Ilyen meghatározó “törvényszerűségek” pl. a közelség, az érintettség, a meglepetésszerűség stb.) Mit várhatunk egy társadalmi témájú daltól? Egy dal aligha oldhat meg bármit is, éppen ezért ne is akarjon “kivezető utat mutatni”, de ha az a dal jól fókuszált, erős és érvényes a szövege, szívbemarkoló a dallam és hatásos, a kornak megfelelő módon magával ragadó az előadás, akkor bárki is szerezte eredetileg azt a dalt, az valóban közösségivé és elgondolkoztatóvá lehet az egész világon. Íme, egy példa Pete Segers-től, ezúttal magyarul, “magyarosítva”: És “ugyanez” a dal a világ másik sarkában így (is) szól: Tehát az, hogy a klip nem saját szerzemény, hanem Sting dalának feldolgozása, ez önmagában aligha ok a fikázásra (ilyen szempontból a fikázó érdemel fikát.) A baj inkább az, hogy a felmutatott jelenség puszta jelenség marad, sehová nincsen fókuszálva, az előadás semerre sem bontja ki a “témát”, csak belemarkol, de végül a kézben nagyon kevés marad! Pedig mennyi felé kínálkozna fókuszálható, megragadható, kiemelhető részlet. Vajon a szabad munkaerő áramlás magasztos szabadság eszménye mikor válik egyszerű “agyrablássá”, a képzett munkaerő olcsó megszerzésévé, s így egy szegény ország további elszegényítését elősegítővé? (Hogy profán módon visszanyúljak Pete Segershez: hova tűntek a katonák után az orvosok?) De ugyanennek a dolognak a másik oldala: hazatérve mekkora hasznot hoznak a most külföldön dolgozók? Vagy egy másik elszalasztott lehetőség: a dalban a szegénység is szóba kerül. Ennyi volna csak? Aztán: a tesók is szóba jönnek. 2050-ben hét és félmilliós lesz az ország, benne két és félmillió roma-tesó! Vajon mekkora kár a mostani kirekesztésük? Mi dolga volna a kormányzatnak? Mi a teendője az oktatásügynek? Egyébként a Sting-dal zenéjében a krezmer, a magyar nóta és a cigányzene “felbukkanása” nagyon is helyén való zenei utalás a társadalom sokszínűségére. De csak utalás marad. Bloggerként azt mondhatom Geszti és a kultúrgettó online vitájának szemlézése után – ha már irónia, akkor legyen vastag – újra meghallgatom Segers nótáját és elolvasom róla a kritikákat 🙂